Július vége felé járt. Elővettem régi kedvencemet, a Rome: Total War-t, új hadjáratba kezdtem a scipiokkal, aztán egy-két nap múlva felnéztem a fórumra, hogy mi a helyzet, mi az új módi a játék körül. Böngésztem, találtam egy-két új taktikát, aztán valahogy átkeveredtem a további játékok topikjába. Volt itt egy szép, jó designú banner, és egy leírás. Egy Ventura nevű ember leírása az Erepublik nevű játékról. Arról szólt, hogy van itt egy játék, egy modell a való világra, te lehetőségekkel méghozzá nagyon jól megcsinálva. Meg arról írt még, hogy most miénk Szlovákia teljesen, mert elfoglatuk a csehektől. Ja hogy még háborúzni is lehet? Az nagyon jó!

Ekkor azonnal regisztráltam a fórumra, írtam, hogy küldjenek meghívót. Jött is egy napon belül a meghívó Tóth Tamástól (most hadügyminiszter), regisztráltam, bent voltam. Nézelődtem, felfedeztem a játékot. Akkoriban mégBéta verzió volt, sok dologra már nem is nagyon emlékszem, hogy pontosan hogy volt benne. Arra emlékszem, akkor még fordítva működött a munkaerőpiac. Volt olyan, hogy Post CV, beírtad, hogy mennyit szeretnél keresni, meg bármit, amit még szerettél volna hozzáfűzni, aztán kiraktad az ajánlatod, és a munkaadók válogattak.

Akkoriban már a kezdő játékosok is csatlakozhattak párthoz, és az akkori 4-5 párt közül nekem a PPL programja tetszett leginkább, úgy éreztem, ez lesz az én pártom. Az első, vagy a második napon meg is keresett kroovy, felajánlotta a segítségét, ha bármi kérdésem lenne. Persze volt nekem kérdésem, érdekelt minden, így kerültem jó viszonyba vele. Ő volt a politikai élet egyik legfontosabb résztvevője, a köztársaság visszaállításának vezetője. Mivel a többség is ezt szerette volna, a PPL majdnem abszolút többséget megszerezve került a kongresszusba, a lista végén egy pár napos emberrel, velem.

Örültem ennek nagyon, nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan bekerülhetek. Ám az új tisztséggel egy megbízatást is kaptam, mint egyedüli franciául beszélő, én lettem a francia nagykövet. Ekkor belevetettem magam a francia médiába, és találtam egy szintén pár napos játékost, aki újságot alapított, egy bizonyos Frenglish-t, és a játékbeli aktivitásról írt és a szorosabb kapcsolatok kialakításáról a játékban. Ő volt Matthieu Bonne. Rögtön írtam is neki egy levelet, aztán felvettem msn-en. Még egy barát Erepublikon. Példámon kiindulva ő is hamar a külügyminiszter jobb keze lett (később francia elnök).

Augusztus vége fele borús felhők gyülekeztek, Magyarország felett. A keleti mumus, az Ukrajnát bekebelező Románia több ezres lakosságával ellenük készülődött. A mostani szövetségi rendszerek szerencsére már akkor is léteztek, így a támadáskor 8 országgal aktivizálódott az mpp, így nem voltunk egyedül az agresszorok ellen, kezdetben sikerrel védtük meg régióinkat. Aztán voltak bugok, adminok, és még erősebb atlantis katonák, és sorra kezdünk területeket veszteni. Emlékszem, épp vonaton ültem, mikor testvérem hívott, hogy az Észak-Alföld odalett, ő átkerült Romániába, én pedig Győrbe. Képességeim szerint részt vettem a harcokban, ám elcsalt wellness packok, és a nem gyógyító korház elvette a kedvemet, így szeptember elején visszább vettem a játékból.

Pályafutásom során elsőnek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem fegyvergyárában dolgoztam, melynek programjában anno részt vettem, majd a 3as szintet elérve átmentem az AK-hoz, és q3-as fegyvereket gyártottam. A rövid pihenő alatt ritkán dolgoztam, épp annyit, hogy tudjak kaját venni minden napra, így a wellnessem lassan visszatért. Talán október eleje lehetett, amikor újra többet kezdem foglalkozni a játékkal, ekkor végre elérkezett a régóta várt esemény, bevezették a V1-et, a játék megannyi téren megváltozott, így utólag javarészt előnyére szerintem. Az új játékmenetnek köszönhetőek (nyersanyagok) cégem leállt a fegyvergyártással (ebben a tűzszünet is közrejátszott), így mentem át az AK q3-as kajagyárába, ahol jó fizetéssel dolgoztam, meg tudtam venni a q3-as kaját (2.7 huf anno), a tréning okozta wellness vesztést a kezdő 5 aranyból vásárolt q1-es ház pótolta.

Október végére próbáltam visszatérni az aktívabb közéletbe. Nem is emlékszem, hogy állt akkor a politika, elég zűrzavaros volt a helyzet, a lakosságból még mindig sokan voltak határon túl. És sajnos a pártom is hanyatlott, sajnálattal vettem tudomásul, hogy kroovy és Tomas Reid visszavonult. Így történt, hogy november közepe felé elhatároztam, hogy teszek valamit, és indulok a kongresszusi választásokon. Ám ez nehezebb volt, mint gondoltam, a párt vezetője szintén inaktív volt, úgy döntöttem hát, hogy új pártot keresek. Pár hete folyamatosan olvastam a médiát, így kialakult valamilyen kép az átalakult és a régi pártokról. Tetszésemet az akkori Nemzeti Szolidaritás Párt nyerte el, vezetője, Weisz Manfréd Huba volt akkoriban (és most is) az egyik legaktívabb közszereplő, és én nem akartam egy újabb alvó párthoz csatlakozni.

Felvettem hát a kapcsolatot Hubával, aki örömmel fogadott, és indított a választásokon. Győrben indultam, a legnehezebb régióban, kevés ismerőssel, és egy új párttal, kétséges volt, hogy bejutok, esélyeimet egy fórumon megjelentetett választási programmal szerettem volna növelni. Végül sikerült bekerülnöm, és mint aktív ember, én lettem a Szociális Miniszter, aminek rendkívül örültem, hiszen egy újabb munkaváltás után akkoriban a q5-ös fegyvergyárban dolgoztam, és csak egy hetes tapasztalatom volt cégirányításban, miután beszálltam Huba házcégébe, és q2-re fejlesztettük azt.

Az utóbbi egy hónapban szociális miniszterként közelebbi kapcsolatba kerültem az elnökkel, a pártom többi aktív tagjával, később a gazdasági és politikai élet számos alakjával. Ez arra vezetett, hogy induljak a pártelnökségért, hiszen Huba külföldön harcolt. A pártelnök-választást is sikerült megnyernem, így aktív szerepet vállaltam, az újabb kongresszusi-kampányban, amin pártunk jó eredményt ért el.

Ez lenne eddig az én történetem a játékban. Bár az utolsó hónap volt eddig a legizgalmasabb, erről keveset írtam, még ülepednie kell az emlékeknek. Most pedig nagy fába vágom a fejszémet, indulok az elnökválasztáson.
 

Én vagyok PetiB.